Torony-sztori
Az ellopott Szent Korona
Habsburg Albert halálát (1439) követő belviszály idején az özvegy, Luxemburgi Erzsébet elzálogosította Sopront és a vármegye egy részét Habsburg Frigyesnek. Fiának, a későbbi V. Lászlónak kívánt ily módon támogatást szerezni a magyar királlyal, I. Ulászlóval szemben. Székeles Péter soproni polgármester özvegye, Wolfram Ilona (ekkor Kottaner Jánosné) Erzsébet megbízásából ellopta a Szent Koronát a visegrádi várból. A csecsemő László király kíséretével együtt – Ausztria felé tartva – a Tűztorony melletti házban (1. számú) szállt meg. Itt őrizték ekkor a Szent Koronát is.
Hírek
Monda a torony eredetéről
A régiek a Tűztorony melletti 1. számú házat (ahol a mai városháza találkozik a toronnyal) tartották Sopron legrégibb épületének. A monda szerint Sopron helyén egykor hatalmas erdő volt. A környéken élő előkelő úrnak gyermeke született. A kislányt disznóagyar csúfította el. A szülők elhatározták, hogy megszabadulnak a gyerektől, ezért kitették a sűrű erdőbe. A kislányt az erdőben élő szénégető találta meg. A lányt kunyhójába vitte és felnevelte. A kovács segítségével még a gyermek agyarát is sikerült eltávolítani. Nyolc év múlva a lelkiismeret-furdalástól gyötört apa rátalált a lányra. A szénégetőnek hálából a kunyhó helyén kőházat épített. Ez lett Sopron 1. számú háza. Ennek telkén a torony alapjait az időközben felnőtt nemes lány rakta le.
